Interjú

Korzika a legszebb, Szicília tele van kihívással – interjú Kancsár J. Zsolttal

Fél Európát megjárta motorral, pár éve pedig úgy döntött, a legérdekesebb utakat könyvbe foglalja. Kancsár J. Zsolt már tizennégy évesen többnapos motoros túrán vett részt, otthonának tartja Európát és egy olyan utazási térképet alkotott, ami több ezer kilométert fed le, mégis Szekszárd a közepe.

Motorozás a mediterrán szigetvilágban című könyve tavasszal jelent meg. Erről beszélgettünk a szekszárdi íróval és mentőssel.

A könyv boritójának eleje

Régóta motorozol, ellentétben az írással. Hogyan alakult ki a motorok iránti kötelék?

Négy éves voltam, amikor először ültettek fel egy 350-es Jawa tankjára a Csörge-tónál. Még emlékszem a Jawa érdekes kilométerórájára. Ez volt az első motoros emlékem, aztán a későbbiekben – 8-10 évesen – Felsőszentivánon, apámnál volt egy Verhovina. Azzal vitézkedtem a nagy Alföldön. Motoros túrában először a nyolcadik osztály utáni nyáron volt részem, mikor még a tizenötöt sem töltöttem. Három baráttal három napra indultunk el Mohács és Pécs felé. Anyám úgy engedett el, hogy minden telefonfülkénél felhívtam őt. A kalandos élmények sem maradtak el, például az első rendőri igazoltatásunk. Ez így zajlott. A későbbiekben jöttek az egyre nagyobb motorok, az egyre messzebbi utak. Megkerültük a Balatont is, majd jött külföld. A könyv elején lévő térkép azon kevesek között van, amelyeknek Szekszárd a közepe.

És mi vitt rá a könyvírásra most?

Már bennem volt egy ideje. Amikor szerveztem egy túrát, annak részleteit közzétettem. Az emberek a motoros honlapokon ezt elolvasták és jelentkeztek rá. A 2009-es korzikai útleírás után sok pozitív visszajelzést kaptam. 5 nap alatt 10 ember jelentkezett, ami nagy sikernek bizonyult. Emellett memoárokat készítettem a túrákról, ezeket pedig felolvastam pár ismerősömnek, akik kedvelték az írásokat. Másrészt pedig: egy tanárom figyelt fel rá annak idején, hogy az érettségi tételben kihúzott érvelésem milyen jól sikerült. Ez is löketet adott az íráshoz.

Ezeknek tudatában ültem le a számítógép elé, megkezdve a történeteim leírását. Sokat segítettek a visszaemlékezésben a fényképek, ebből számtalan színesíti a könyvet is.

Kik az útitársak?

Jelen pillanatban minden megyéből vannak motoros túratársaim. Az a tapasztalatom, hogy a közeli, egynapos túrákra könnyen akad társ, de a hosszabbakat többen anyagi problémára, kedvhiányra vagy a távolság nagyságára hivatkozva utasítják vissza. Tehát főleg a baráti körrel járjuk az utakat, na meg a párommal, Mariannal, aki minden túrán ott van. Persze a csapat összetétele folyamatosan változik, de azért van egy szűk mag, 10-15 ember. Emiatt pedig már nem vagyok rászorulva, hogy a túrákat meghirdessem.

A könyv túratérképe

A könyv túratérképe

Nem csak Korzikát, Szicíliát és Máltát jártad meg motorral. Miért pont ezekről az utazásokról írtál?

Nagyon sok szigeten jártam a Mediterrán részen, a nagyobbak közül talán csak Ibizát és Krétát kivéve. Elba még érdekel, oda jó lenne eljutni.

Korzika mindent visz, az a legszebb sziget, nem véletlenül hívják szépség szigetének több nyelven. Itt minden megvan a virágos réttől a sivatagon keresztül a gyönyörű tengerpartig. Szicília és Málta szigetei jelentették számomra a legnehezebb kihívást, tele kompozásokkal, nehéz szervezéssel. Szicília az én generációmnak nagyon érdekes hely, Málta pedig olyan parányi pötty, amit nem sokan tudnak, hol van. A kis sziget kuriózuma a baloldali közlekedés, ami frankó és veszélyes is egyben.

Hosszú munkát fektettél bele az írásba. Voltak mélypontok, a környezeted hogy reagált?

Hosszú vajúdás volt, míg megszületett a baba. Amikor elkezdtem 2017 januárjában írni, a következő év júniusáig dolgoztam, de aztán 11 hónapba telt, mire zöld utat adott a kiadó. A szünetekkel együtt két és félévig tartott a folyamat. Volt, hogy többször feladtam lelkileg, visszahúzott valami, de a párom segítségével továbblendültem a holtpontokon. Kitartás nélkül nem tudtam volna befejezni az írást. Amit a munka alatt megtanultam, hogy a következő könyv nem így fog elkészülni.

A megjelenés óta megszólaltál a rádióban és motoros találkozón is jártál. Mit tervezel a jövőre nézve?

Írás terén a következő mérföldkő egy új könyv, ami Ciprusról és Szardíniáról fog szólni. Rövidtávon nézve, kaptam több motoros találkozóra meghívást, például a Szelidi-tóhoz, de szervezés alatt van az Amaryllis étterem motoros-könyvbemutatós napja és a művelődési ház programja is, ami szinten a könyvről fog szólni. Úgy gondolom, őszre gyorsulnak fel a dolgok igazán.

Ha a jövőbe tekintek, szeretnék eljutni Marokkóba, ezzel kimozdulva Európából, ami a komfortzónám. A kontinensre olyan visszatérni, mintha hazaérkeznél. Egy könyvben szeretnék Marokkóval is foglalkozni, illetve később Mongóliával, aminek az egy hónapos túráját jelenleg is szervezik a barátaim. Távoli út lesz, de nagy löket számomra.

Kancsár J. Zsolt: Motorozás a mediterrán szigetvilágban című könyvéről további információt itt találnak.

Ez a cikk 2019. június 17-én jelent meg a korábbi oldalunkon, ide kattintva elérhető.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük