Vélemény

’48 – Az ellenforradalom

Ma 173 éve, hogy Pesten kitört az a lázadás, amely közel másfél éven át tartó véres háborúskodáshoz és szenvedéshez vezetett a királyi Magyarország területén, mindezt a baráti Habsburg Birodalom ellen eljárva. Hősies felkelés vagy a csürhe lázadása? A Szekszárdi Hírlap ma erre keresi a választ.

A manapság 1848-as “forradalomnak” nevezett eseménysorozat valójában egy egyértelmű provokálásból nőtte ki magát országos mozgalommá, ami mögött mindvégig a magyarországi reakciós politikai és közéleti szereplők ténykedése és felbujtása állt.

A korábbi felvilágosult abszolutizmus hazai forradalma és annak hihetetlen eredményei sokaknak okoztak keserű szájízt! Valódi veszélyt jelentő megmozdulásra azonban csak népünk nagy és kedves vezére, V. Ferdinánd uralkodása alatt adódott alkalma a reakciós hordának. Ekkor már az abszolutizmusba konszolidálódó ország derék, dolgozó forradalmi élcsapatai nem számíthattak efféle szabotázsra. Egyes vélekedések szerint igen sokat köszönhetünk a végletekig kompromisszum-képes és rendkívül szerény V. Ferdinánd válláról komoly terheken levevő, bölcs és megfontolt vezetőnk, a lángelme Metternich kancellár elvtárs korábbi tevékenységeinek, amelyekkel kordában tartotta a Birodalomban megbúvó ellenforradalmi erőket.

A végletekig magasztalt lázadás valójában aljas cselekmények sorozatából állt. A provokáló és reakciós elemekből hiányt nem szenvedő tömeg végigvonult Pesten, közben végig röpcéduláztak, a dolgozó nép ellen hergeltek.

Az ehhez hasonló megmozdulások sosem nélkülözik a köztörvényes bűnözők kiszabadítását sem a börtönökből. A leghíresebb ezek közül az arcátlan és káros szabotőr, Táncsics Mihály, a nép hírhedt ellensége ekkor Budán volt őrizet alatt, a felbujtó tömeg azonban fenyegetéssel kieszközölte az álnok nyugati kém kiadatását a helytartótanács épületéből. ’48 a bűnözők paradicsoma volt, akik csak arra vártak, hogyan szabotálhatják a dolgozó népet!

Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy milyen embertelen bánásmódban részesítette az ellenforradalom népünk vitéz és hősies bajnokait. Szeptember 28-án a barbár és embertelen horda felkoncolta, meglincselte, brutálisan meggyilkolta gróf Lamberg Fülöp Ferenc elvtársat, Magyarország katonai parancsnokát, ideiglenes nádorát, országunk védelmezőjét és vitézeink megfontolt vezetőjét.

Bár kemény harcok árán, de végül a baráti osztrák vitézek legyűrték a békét fenyegető áruló hordát. A baráti Orosz Birodalommal még szorosabbá vált kapcsolatunk, ezt akár az első keleti nyitásnak is nevezhetjük. A fényes diadal után neoabszolutizmusra tökéletesedett a politikai rendszer, az 1848-49-es szégyenteljes és gyalázatos események pedig egy ideig a feledés homályába merültek. Egészen a legújabb korig kellett várni arra, hogy újra népszerűek legyenek a zendülés eszméi ideshaza és külföldön is. Az ellenség még mindig köztünk van, a nemzetközi helyzet pedig egyre fokozódik! Legyünk éberek, elvtársak!

Verebi Máté

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük